Botisz írása csak lusta regelni... nem nyúltam bele szal mindenért Őt szidni:) a srácoknak grat, Rebit meg már megdícsértem:P
A szavalóverseny november 15.-én 15 órakor a 64-es terem falai között zajlott. A verseny előtt mi, szavalók sorsot húztunk és a 8 versenyző egyesével bement a terembe.
A szavalás kezdetét vette. Először a kötelező verset szavaltuk el, amely Batsányi János Serkentő éneke volt.
Az első verset úgy kellet elszavalnunk, hogy a sorszámok alapján sorban bementünk a terembe, majd szavalatunk végén leültünk és vártuk a következő szavalót.
Miután mindenki elszavalta Batsányi Jánosnak, iskolánk névadójának a versét, úgy gondolom, hogy kicsit büszkébben és könnyedebben vághatunk a szabadon választott versnek.
Az izgalom a tetőfokára hágott, az eddigi kis nyugalmunk, amit magunkba gyűjthettünk elszállt, hisz meg kell említenem, hogy nagyon erős mezőny volt.
A szabadon választott versek nem csak azt mutatták be, hogy hogyan is szavalunk, hanem azt is hogy milyenek vagyunk és hogy milyen témák érdekelnek minket.
Elhangzott több gyönyörű Petőfi Sándor vers, melyek közül szerény személyem legjobbnak a Magyar vagyok! című verset találta. Egy igen frappáns és nagyon lezser Szirano de Berzserac és egy igaz történet egy kisfiúról, aki csuszatornyot rakott.
A versek után a szakmai zsűri, akik közt két magyartanár is bírált és mérlegelt szakmai szemekkel, meg kellet hozza a döntést. A döntéshozást, hogy ne lehessen sejteni semmit, a termen kívül hozták meg.
A döntéshozatal után a következő eredmények születtek:
1. Molnár Rebeka-Petőfi Sándor- Pató Pál Úr
2.Burszán Botond –Horvát István: Tornyot raktam
3.Szászi Endre -Szirano de Berzserac (részlet)
4. Havasi Marcell -Petőfi Sándor Magyar vagyok!
Úgy gondolom hogy egy életre szóló élmény egy verset megtanulni, és elszavalni, hiszen: „Mindig találni olyan verset, amely lelkünket felvidítja életünket boldogabbá teszi”
Burszán Botond
